Gondoltam amíg eljutok addig, hogy le tudok ülni megvágni az új videókat elmesélnék pár régi esetet, mert úgy tűnik eddig csak problémás bringásokkal találkoztam össze (kivéve azokat, akik parkolónak nézik a bringasávot...meg úgy az egész várost).
Kezdjük egy poénos történettel. Egyik nap tekerek haza egy hosszabb edzés után, amikoris két rendőr kanyarodik be elém pici robogókon lovagolva. Mivel egymás mellett süvítettek és mert már fáradt is voltam, tartottam mögöttük a 25 körüli tempót és mikor az egyikük hátrapillantott mutattam is neki, hogy nyugodtan robogjanak egymás mellett én elvagyok itt. Egyszercsak azt vettem észre, hogy egyre több ember fordul utánunk, aztán belegondoltam hogyan is nézünk ki: két robogós rendőr megy a belvárosban (a feltűnő láthatósági mellényük volt rajtuk) mögöttük egy bringással. Majdnem hazáig vittek rendőri felvezetéssel :P . Érdekes érzés volt, hogy hirtelen mindenki megadta az elsőbbséget a kereszteződéseknél még ha nem is kellett volna. Gondolkodtam rajta, hogy megkérem őket, hogy másnap is tartsanak velem, de végül elválltak útjaink mielőtt az agyam eljutott eddig a brilliáns ötletig.
Van még rendőrös sztorim, rögtön három is. Kezdem a régebbivel. Állok a pirosban a rendőrautó mögött, ami egy kicsit rajta áll a zebrán. Nézek magam mögé éppen odaáll egy másik kocsi úgy fél méterre a hátsómtól (nem attól, amin ülök, hanem a keréktől). Én az út közepén, szépen látom is a rendőrbácsit a volánnál a tükrében, felnézek a lámpára és a szemem sarkából látom, hogy felvillan a rendőrautó tolatólámpája és elkezd rámgurulni. Én tipegek hátrafele az SPDben a macskakövön, a fél méter gyorsan fogy, de szerencsémre egy sarkon álló biztonsági rákiállt a rendőrre, hogy 'állnak mögötted!', az gyorsan lefékez, majd a lámpa zöldre vált és csikorgó kerekekkel elszelel.
Második sündörgő történet a Dob utcában történt. Feltűnt, hogy a rend éber őrei előttem borzasztóan lassan mennek. Gondoltam, mint a mentősök éppen házszámot vadásznak GPS hiányában. Amikor már hosszasan tartottuk a 10 km/h-t bekukkantottam a kocsiba és látom, hogy a SOFŐR kiterítette a kormányra a nagy Budapest térképet és éppen azt nézegeti, míg a másik tekintgetet ki a kocsiból. Rendőr logisztika.
Utolsó maradandó történetem a Dózsa Györgyön történt, ahol én szándékoztam volna balra fordulni a Kassák Lajos utcára, ezért bepofátlankodtam a belsőbe még azelőtt, hogy a felfestés elkezdődött volna, mivel bringával a jobb szélről indulva az életbe nem kerültem volna be oda a lámpa előtt. Simán tarottam a sáv sebességét, az előttem lévő Suzuki szépen féktávon kívül, amikoris a külsőbe érkezik egy motorosrendőr és elkezd maga mögé mutogatni, én meg balra, aztán eszembe jut, hogy lehet közúti ellenőrizni akarja a vasamat meg engem is, ezért bementem mögé, erre ő kövér gázzal el. Köszöntem szépen.
Persze találkoztam már a taxisok elég elterjedt fajtájával is, a baromállattal. Rákóczin buszsáv szaggatott vonalazódik behajtok, mert lekanyarodok majd jobbra az Alsó erdősorra, előttem egy német rendszámú két idősebb német turistával felszerelt kis Merci is bejön a buszsávba és szépen indexel, hogy ő is az én utcámba menne. Németek lévén azonban megállnak a zebrán átkellni kívánóknak, nem gurulgatnak rájuk, türelmesen várnak jelentősen kilógva a buszsávra, aminek jobb szélén én is ott állok már letett lábbal, amikoris kövér gáz hangja hallatszik mögülünk majd hosszú dudálás és fékcsikorgás. Szerencsére a németek meg se rezzentek ettől a gyönyörű magyar művelettől. Én kevésbé voltam higgadt, mivel a taxis mellettem kb 2 centire állt meg, úgyhogy bekopogtam az ablakán és a nem túl nőies: "nem látod, hogy a másik két sáv tök üres te [férfi nemi szerv] fej?" felkiáltás után követtem a Mercit az Alsó erdősorra.
Egy rövidebb poén a hülye ötletem, hogy hajnalban megyek bringázni a melegebb napokon. Mikor megcsapott a háztartási szemét kellemes illata rájöttem, hogy ez lehet nem volt akkora ötlet. A reggelt kukásautók mögött ácsorgással töltöttem a szűk kis belvárosi utcákban. Szeremcsére azért ahol lehetett segítettek a fiúk, de így is elmaradt a 'kellemes' bringázás érzése.
Így hírtelen álmos fejjel ennyi jutott eszembe. Uh, majdnem el is feledtem a Városliget parkolójában a Közlekedési Múzeum mellett kedves Opel (asszem) combis úriember megelőz balról majd kiszúrja az üres helyet és azonnal rámrántja a kormányt. Szerencsére valahogy éreztem, hogy ez lesz és nem hajtottam olyan nagyon így csak egy kisebb koccanás lett az egészből. Mentségére legyen mondva, hogy legalább bocsánatot kért. Az ilyen is nagyon ritka.
Most már tényleg vége. Holnap, ha minden igaz, már újra mozgóképeket élvezhettek a betűrengeteg helyett.
