Február 6. - február 10.
Esett a hó én meg besz@rtam. Fel is pattantam az alternatívára: BKV. Az eredmény:
- 4 borzalmas reggel.
- -1960 rossz magyar pénz (7x280 Ft gyüjtőjegy). Azért csak 7, mert egyszer annyira csurig volt a busz, hogy max a busz plafonján mászva tudtam volna eljutni a lukasztóig.
Ismétlem magam, de leírom megint, a sarki megállóba 4 járat is megáll ezek közül kettő a 7-es és 173-as. Így is az első nap 10 percet vártam a hidegben aztán felküzdöttem magam az alsó lépcsőre, amikoris egy széltében rendesen megnőtt úriember beugrott mögém, majd a hasával jelezte, hogy ugorjak már ugyan fel teljesen a buszra, mert ő fel fog szállni és nem érdekli, hogy én útban vagyok. Köszönhetően neki közeli testi kontaktusba kerülhettem 2 másik utastárssal majd imádkozhattam, hogy a busz nem fog kanyarogni és fékezni se, merthogy kapaszkodni elég neccesen tudtam.
Egy másik reggelen ugyanezt egy hajléktalan játszotta el velem. Ekkor az utastársak felettébb megértően szintúgy menekülni kezdtek az ajtó környékéről így volt helyem és csak majdnem simulhattam neki egy 'enyhén' piszkos ruházatú és kétes illatú utcán lakó férfiúnak.
Csütörtökön aztán a BKV élménypark úgy érezte, hogy azért a rakás pénzért, amit azért a 4 megállóért fizetek itt az ideje, hogy igazi élményt is nyújtson a mocskon, kétes állapotú autóbuszokon, hering feelingen kívül.
7-es busz. Uránia és Astoria között egyszercsak kinyitódik menetközben a második ajtó. Szerencsére már nem volt annyira tömött a busz, mint mikor felszálltam.
Mindenki csak pislog, senki nem szólna a sofőrnek (én hátul álltam, ha sikítok se hall meg). Úgy fél perc alatt kapcsolt a vezér. Megálltunk, ajtót nyitott (meg is próbált pár ember leszállni, de rögtön rájuk csapta) majd mentünk tovább. Az első beszólását sajnos nem hallottam jól, de az Astoria előtt még azt is megjegyezte, hogy kedves utasok, erre van a vészjelző gomb. Most ezen jót mosolyogtam volna, ha nem egy potenciálisan élteveszélyes dologról lett volna szó. Nah, meg ha nem lettem volna tanuja már többször annak, ahogyan látványosan letojják a sofőrök a vészjelzést.
Itt besokalltam és végül pénteken visszaültem a bringára. Hétvégén pedig szerválltam egy MTB-ot, hogy bármekkora is legyen a hó, akkor se kelljen még egyszer az életem a BKV kezébe rakni.
Azért vicces része is volt a BKV-zásnak. Akárhányszor lukasztottam egy rakás ember elkezdett zavartan körbenézni ellenőröket keresve :D
Péntek reggel aztán üdvözölt is újra az utakon egy kedves Mitshubishis, akinek muszáj volt megelőznie, hogy aztán a következő sarkon (úgy 30 méterrel később) jobbra kanyarodjon...
