Február 27. - Március 2.

Még élek! Csakhát leterített valami nyavaja, úgyhogy ez a hét teljesen kimaradt.

Március 5-9.

Hurrá itt a tavasz! Úgyahogy. De egyre több a bringás és sajnos egyre nagyobb koncentrációban találhatóak a kevésbé rutinosak és a szabályokat még jobban letojók.

Ez játszódik le minden egyes reggel itt a Kiskörtén. Azóta már vagy 30-40 bringással találkoztam itt. Egyik se állt meg ennél a lámpánál.
Aki erre teker szépen kérem álljon a sáv közepére és balra húzódjon. NE menjetek a jobb oldalon (azt már remélem nem is kell írnom, hogy jobbról mozgó kocsisort előzni szabálytalan)! Ezt nem csak azért írom, mert iszonyat lassan halad a sor miattatok, de ahogy észrevettem sokan nem tudjátok mikor lát az autós és mikor nem. (Aranyszabály, hogy ha látod az arcát a tükörben akkor ő is lát, ha nem akkor ha lepofoz a kocsival és bizony Te voltál rossz helyen.) Szerencsére nagyon figyelnek itt a sofőrök, de hát kivétel mindig van és az bizony jobbhoroggal fog végződni, ami Neked fog jobban fájni.
Nem ok nélkül van a bringásnyom a sáv közepére festve. Kövesd azt!

Szeretem a gyalogokat, hisz én magam is az vagyok ha épp nem tekerek, de az öngyilkosjelöltekkel már nem vagyok kibékülve. Ez itt a Wesselényi-Körút sarka. A többség mikor leszáll a troliról megy a 4-es 6-oshoz. Nem fér a fejembe, hogy miért jó mindezt a troli elől, takarásból, kigyaloglással tenni. Nem csak életveszélyes, de amíg nem mozdulnak a troli se tud menni. Zebra van az út mindkét végén, a bal oldalon pedig van 1-2 bolt talán, kétlem, hogy mind oda tartanának.
Az egyikük ráadásul olyan lendülettel jött, azt hittem csattanunk. Ezért nem iszom kávét. Minek? A drága zombik felkeltenek.

Most következzék az utak egy újabb használója, a bringás. Ezt a félőrültet a Ferenciek terén lévő alagútból felfeléjövet kaptam el. Az alagút végig egyirányú és rohadt szűk...

A BKV is megmutatta magát. A '74-es troli és én' love story következő része ez. Szeretek ezen az útvonalon tekerni, mert a sofőrök nagyon jól nyomják bringák társaságában, természetesen én is igyekszem visszaadni a jót, ahol csak tudom. Lehet jól gyorsulok, de egy trolit soha nem fogok lenyomni. Persze sokszor nem tudnak sokkal gyorsabban menni, mint én itt a szűk utcákban, sőt, van hogy én vagyok a gyorsabb, de inkább menjen ő elöl, ha nincs más legalább a szélárnyék miatt érdemes követni.

És akkor következzen az utolsó utakat járó életforma: a taxis. Pontosabban taxisok, merthogy ketten is cukik voltak velem ezzel elnyerték a hét tulka díjat. Elsőnek az, amelyik 30-as zónában (én 25-tel) megelőz a borzalmas minőségű alagútban, záróvonalat átlépve, forgalomtól elzárt területen, indokolatlanul dudálgatva, a kitáblázott bal oldalon álló autót majdnem telibecsapva. Ha én nem megyek jobbra vagy az autót, vagy esélyesebben engem tarol le. És vajon ki ért a Bécsi utca végére hamarabb? Még úgy is, hogy drága kollegája nem ismeri a macisajtot (elsőbbségadás kötelező) táblát.

És egy bónusz, mert egy ideje nem volt poszt. Fiatalember bemutatja az utak szabályát: ha van melletted éppen egy autónyi hely, akkor megelőznek. Még ha semmi értelme nincs, akkoris.