Február 20 - 24.
Igazolva múltheti konklúzióm már rögtön hétfőn munka után kaptam egy adag tulkot a nyakamba.
Íme egyeske:
Elsőként egy forrófejű jegesember ért be a Bécsi utcában (30-as zóna, én 25). Mivel tudom, hogy az utca végén ott az áteresztő oszlop és az felfogja a népet nem nagyon sietek. A jeges a zebrától (sőt már az előtt) a hátsómra mászik, hiába jelzem neki, hogy ez nem túl szép dolog, ha egy hölgy nem ad rá előtte engedélyt, tojik rám. Az utca végén természetesen a sor végére érünk majd a taxi gurul egy sort még előttünk. Miután beáll a Hotel elé én a sáv közepén maradok, hisz a jobbon áll egy taxi kisbusz járó motorral, a fene se tudja mikor nyílik az ajtó, de utána már szedem is jobbra a kormányt a jeges gázfröccsel szépen mellém áll és elkezdi mondani a magáét. Én meg röhögök és integetek, hogy 'eztmostmégismiértkapom?'. Egy pillanatot se tartottam fel. Na jó, a taxis kisbusz mellett lehet fél másodpercet vesztett miattam. Meghát, ha ennyire siet miért áll le visítozni, mint egy ovis? Ja, tudom, mert nagyfiút játszani mindig van idő...
A munkáltatója felé jeleztem, hogy öntsenek egy kis jeget az úriember gatyájába mielőtt még komoly bajt okoz a megnyerő modorával, de eddig semmilyen válaszra nem méltattak. Mielőtt valaki nekemesik, hogy becsületes emberek munkahelyével játszom megjegyezném, hogy csak annyit kértem szóljanak neki, hogy nem nagyon férfias dolog több tonnával egy pár kilós, védtelen bringást zargatni. Ha méltóztatnak válaszolni kiteszem az én levelemet is.
Nade, itt nem lett vége hazautamnak. Pár száz méterrel lejjebb ebbe a kedveskébe ütköztem. Ha hamarabb érek ide, lehet, hogy szószerint megtörtént volna a dolog:
A mázlija az volt, hogy éreztem, hogy letojja majd a fejem. Azért látszik a felvételen, hogy addig nem fékezek míg el nem kezd kikanyarodni. Gondoltam hátha...Hát nem.
Találkoztam egy ilyen bringával:
Úgy tűnt a kollega a szabályok felett áll. Akarom mondani ül. Egyébként elég bátor volt, én ilyen magasan biztos nem mernék ennyire az ajtózónában tekergélni. De amennyiben valahol szárnyak is lapultak a csomagjában teljesen megértem a pozícióját.
Még egy vicces. A trolibusz, az osztrák autós és a magyar bringás bemegy egy 'kereszteződésbe'. Ez lesz a vége:
Természetesen én szívtam meg, mert az út végén fékezhettem nullára.
Ha már ajtózóna. Szerdán majdnem kaptam egyet én is az oldalamba.
Mindig hagyok annyi helyet, hogy jól látható legyek és egy nagyobb popsival rendelkező is ki tudjon szállni ha nincs türelme megvárni míg elhaladok mellette. Nem is zargatott különösebben, amikor a hölgy rámnyitotta az ajtót. Elférünk, gondoltam én, aztán ráküldött egyet csuklóból és majdnem nem fértünk el. Miután nemtetszésem nyilvánítottam se nézett szét, és esett le neki, hogy attól, hogy ő aznapra befejezte az úton közlekedést még lehet más is van arrafelé.
Következzék a Mercis, aki ráhazudtol a délutáni őrület teoriámra és már reggel kedveskedik egy bevágással:
Ha láttam volna, hogy indexel valószínűleg beengedem, de a hátamon nincs szemem. Egyébként örültem, hogy ha már az autóskollega nem engedte be én ott voltam és elém be lehetett pofátlankodni.
És akkor a végére maradt a főtulok, aki még a jegesembert is letaszította trónjáról.
Visszagondolva, persze jobb lett volna, ha elengedem, de rohadtul berágtam rá, hogy ennyire tojik a puhatestűek testiépségére. Aztán az enyémre is látványosan tojt. Tudta, hogy ott vagyok mellette, mert nem húzta izombol a sávba a kormányt, hanem fokozatosan húzódott rám én meg nem várhattam rá perceket míg leesik neki, hogy zöld van és tán menni kéne.
