Bringásként sokan érzik úgy, hogy veszélyben vannak az utakon, ami sajnos néha nem megalapozatlan. A KRESZ ott tesz keresztbe nekünk, ahol csak lehet és egy nagyon fájó hiányossága számunkra, hogy nincs megszabva a kötelező távtartás előzés során. Ennek eredményeképp sűrűn előfordul a sávon belüli előzés, a brutális centizés. Sokan nem gondolnak bele, hogy bármikor félrekaphatjuk a kormányt, bármikor történhet valami műszaki meghibásodás a cangán és akkor bizony becsúszhat egy perec. Ha ilyenkor egy autós 10 centire van, akkor az esés során nem csak az egónk, de az életünk is veszélybe kerül. Attól, hogy valakin sisak van még nem biztos, hogy túléli, ha áthajtanak rajta 50-nel. Ajánlatos, hogy mindig törekedjünk minimum 1 méter, de a legjobb esetben 1,5 méter távolság tartására. Amint lesz időm és sikerül autót szereznem készítek egy videót a megfelelő távtartásról, de a poszt végére is beteszek pár példás előzést, de most tekerjünk tovább a nem túl napos oldalra, azaz mi történik, ha nincs meg az 1 méter.
Nos én ritkán ijedek meg az egy méteren belül előzőktől, de ezen a napon megállt bennem az ütő (a teljes történet, lassított felvételes videóval itt). Annyira sikerült belopnia magát a megállt szívembe a kedves sofőrnek, hogy végül feljelentettem. Innen szeretnék köszönetet mondani a más portálokon, na meg offline, engem buzdítóknak, nélkületek bele se kezdtem volna az egészbe és akkor nem született volna meg ez a győzelem.
Mielőtt megtettem a feljelentést körbekérdeztem a CM sisakkamerás fórumán összegyűlt bajtársakat, hogy mi a tapasztalatuk. Mint kiderült még senki nem futott neki a rend őreinek ilyen esetben, így ismeretlen területre tévedtem.
Először a VII. kerületi Rendőrkapitányságot kerestem fel emailben, akik hamar át is irányították az ügyet a VI. kerülethez. Ők is rendkívül gyorsan reagáltak, a feljelentés után egy héttel már be is kérték az adataim, hogy hivatalos feljelentés lehessen az ügyből. Itt bevallom megtorpantam megint. Kell ez nekem? A rendőrség úgyis csak azzal foglalkozik, ha folyik a vér, ez az ember meg csak egy kicsit pöccintette meg a karom. Itt lépett be a Magyar Kerékpárosklub ügyvédje, aki ugyan nem hallott még precedensről és voltak kétségei, de ezek ellenére bíztatott, hogy tegyem meg a lépést. Meg is tettem. Öt nappal később már postázták is az idézésem (amit a postázás után hét nappal kaptam kézhez...). Február 22-re, 1 hónappal az eset utánra lettem beidézve.
A kapitányságon aztán egy kedves főhadnagy fogadott, aki az ügyemet intézte. Meghallgatta a történetet, feltett néhány kérdést, majd begépelte a vallomásom. A videónak külön örült, hisz nem csak a rendszám látszik rajta tisztán, de letagadni is nehéz mi is történt valójában. Megérdeklődtem, hogy miért is lesz akkor megszorongatva a sofőr, amire azt a választ kaptam, hogy csak az ellenem elkövetett szabálysértés(ek) miatt tudja majd elkapni, a buszsávozásért és a kötelező haladási irány letojásáért ő nem büntetheti, ehhez hitelesített kamera kell. Tehát a sofőr még olcsón megúszta a mutatványt.
Három hónappal a vallomásom után már kezdtem feladni a reményt. Gondolkodtam azon, hogy emailben megérdeklődöm hogyan is halad az ügy, de beelőztek. Április 26-án megérkezett a határozat, amelyet március 20-án mindössze 2 hónappal az eset után hoztak, hogy bizony 50 000 forint és minusz 5 pont lett az eredmény. Kimondhatatlan örömöt éreztem abban a pillanatban, hogy megláttam, a rendőrség igenis foglalkozik velünk.
Itt szeretném hangsúlyozni, hogy a célom nem az volt, hogy lehúzzák egy rakás pénzre ezt a közveszélyes sofőrt. Nem, a cél az volt, hogy észrevegye magát és elgondolkozzon azon, hogy nem lehet csak úgy más életét veszélyeztetni, minket bringásokat nem véd egy rakás fém, illene vigyázni ránk.
És akkor most álljon itt pár sofőr pozitív példaként. Az első videón nyomokban jeges úton haladunk szeles időben:
És íme az abszolút győztes: