Bringásként sokan érzik úgy, hogy veszélyben vannak az utakon, ami sajnos néha nem megalapozatlan. A KRESZ ott tesz keresztbe nekünk, ahol csak lehet és egy nagyon fájó hiányossága számunkra, hogy nincs megszabva a kötelező távtartás előzés során. Ennek eredményeképp sűrűn előfordul a sávon belüli előzés, a brutális centizés. Sokan nem gondolnak bele, hogy bármikor félrekaphatjuk a kormányt, bármikor történhet valami műszaki meghibásodás a cangán és akkor bizony becsúszhat egy perec. Ha ilyenkor egy autós 10 centire van, akkor az esés során nem csak az egónk, de az életünk is veszélybe kerül. Attól, hogy valakin sisak van még nem biztos, hogy túléli, ha áthajtanak rajta 50-nel. Ajánlatos, hogy mindig törekedjünk minimum 1 méter, de a legjobb esetben 1,5 méter távolság tartására. Amint lesz időm és sikerül autót szereznem készítek egy videót a megfelelő távtartásról, de a poszt végére is beteszek pár példás előzést, de most tekerjünk tovább a nem túl napos oldalra, azaz mi történik, ha nincs meg az 1 méter.

Nos én ritkán ijedek meg az egy méteren belül előzőktől, de ezen a napon megállt bennem az ütő (a teljes történet, lassított felvételes videóval itt). Annyira sikerült belopnia magát a megállt szívembe a kedves sofőrnek, hogy végül feljelentettem. Innen szeretnék köszönetet mondani a más portálokon, na meg offline, engem buzdítóknak, nélkületek bele se kezdtem volna az egészbe és akkor nem született volna meg ez a győzelem.

Mielőtt megtettem a feljelentést körbekérdeztem a CM sisakkamerás fórumán összegyűlt bajtársakat, hogy mi a tapasztalatuk. Mint kiderült még senki nem futott neki a rend őreinek ilyen esetben, így ismeretlen területre tévedtem.

Először a VII. kerületi Rendőrkapitányságot kerestem fel emailben, akik hamar át is irányították az ügyet a VI. kerülethez. Ők is rendkívül gyorsan reagáltak, a feljelentés után egy héttel már be is kérték az adataim, hogy hivatalos feljelentés lehessen az ügyből. Itt bevallom megtorpantam megint. Kell ez nekem? A rendőrség úgyis csak azzal foglalkozik, ha folyik a vér, ez az ember meg csak egy kicsit pöccintette meg a karom. Itt lépett be a Magyar Kerékpárosklub ügyvédje, aki ugyan nem hallott még precedensről és voltak kétségei, de ezek ellenére bíztatott, hogy tegyem meg a lépést. Meg is tettem. Öt nappal később már postázták is az idézésem (amit a postázás után hét nappal kaptam kézhez...). Február 22-re, 1 hónappal az eset utánra lettem beidézve.

A kapitányságon aztán egy kedves főhadnagy fogadott, aki az ügyemet intézte. Meghallgatta a történetet, feltett néhány kérdést, majd begépelte a vallomásom. A videónak külön örült, hisz nem csak a rendszám látszik rajta tisztán, de letagadni is nehéz mi is történt valójában. Megérdeklődtem, hogy miért is lesz akkor megszorongatva a sofőr, amire azt a választ kaptam, hogy csak az ellenem elkövetett szabálysértés(ek) miatt tudja majd elkapni, a buszsávozásért és a kötelező haladási irány letojásáért ő nem büntetheti, ehhez hitelesített kamera kell. Tehát a sofőr még olcsón megúszta a mutatványt.

Három hónappal a vallomásom után már kezdtem feladni a reményt. Gondolkodtam azon, hogy emailben megérdeklődöm hogyan is halad az ügy, de beelőztek. Április 26-án megérkezett a határozat, amelyet március 20-án mindössze 2 hónappal az eset után hoztak, hogy bizony 50 000 forint és minusz 5 pont lett az eredmény. Kimondhatatlan örömöt éreztem abban a pillanatban, hogy megláttam, a rendőrség igenis foglalkozik velünk.

Itt szeretném hangsúlyozni, hogy a célom nem az volt, hogy lehúzzák egy rakás pénzre ezt a közveszélyes sofőrt. Nem, a cél az volt, hogy észrevegye magát és elgondolkozzon azon, hogy nem lehet csak úgy más életét veszélyeztetni, minket bringásokat nem véd egy rakás fém, illene vigyázni ránk.

És akkor most álljon itt pár sofőr pozitív példaként. Az első videón nyomokban jeges úton haladunk szeles időben:

És íme az abszolút győztes:

Az előző negatív poszt után most jöjjön az ok, amiért a rosszabb napok után is simán megéri visszaülni. Mindig mondom azoknak, akik még nem részesei a városi bringázásnak, hogy igenis jó dolog ez. Mióta két keréken közlekedem saját hajtással sokkal többet mosolygok és minden nap történik valami, ami feldob. Egy-egy sisak kamerákhoz szokott turista észrevesz és megindul a nagy vigyorral kalimpálás és "helloooooo"-zás:

Hála annak, hogy nem vesz körbe egy vasdoboz a puhatestűekkel is lehet egy-egy gyors beszélgetést lezavarni. Pirosnál beszélgettem már a KRESZ által előírt felszerelésről, országúti kerekekről, a kamerámról, mennyire fogyaszt a bringázás, néhány elveszett turista is megtalált már, futtában kaptam már mindenféle bekiabálást a hajrától kezdve a szép a bringádon át mindent.

A pici emberkék kifejezetten érdekfeszítőnek találtak télen, amikor a csontvázas sálamban tekertem. Sok-sok mosolyt kaptam tőlük és sok kis kéz integetett már nekem kifelé autókból. Igyekszem az új generációra különösképp jó benyomást gyakorolni, minden apró kerekesnek köszönök, mondok pár biztató szót vagy éppen integetek. Róluk nem lesz videó, mert kiskorúak és mert annyira picik, hogy sokszor semmi se látszódik a videón.

Az autósokkal/motorosokkal/buszosokkal is lehet jókat játszani. Nem egyszer néztünk már össze pirosnál egy sofőrrel aztán zöldre váltott a lámpa és hát 20-30-ig én vagyok általában a nyerő ló. Még sportmotort is vertem már rövidtávon...az más kérdés, hogyan, de a lényeg, hogy megtörtént és videóbizonyíték is van rá.
Pár napja pedig egy Porsche Cayman S-t sikerült a Király utcában megkergetni. A vége felé már kezdte zavarni a dolog és beletaposott, de ez egy 30-as zóna tele fekvőrendőrrel, úgyhogy esélye se volt otthagyni. Az állandó vigyorom nem csak a szépséges hangjának volt köszönhető, hanem annak is, hogy tudtam, hogy az utca végén sor lesz így jó pár perccel hamarabb fogok átjutni a lámpán, mint ő, mivel ez egy szivatós, rövid piros, ahol sokszor sétálnak át a piroson a gyalogok így 2-3 autó jó ha kifér.

Tavasz van! De mivel én vagyok akkora félőrült, hogy a telet is végig tekerem nekem ez nem azért szignifikáns, mint más bringásnak. Én azért élvezem a tavaszt, mert végre az autósok lehúzgálják az ablakot így lehet nekik mondani a tutit. Ki is nyílt a pofázmányom ezen a szép napon (április 4.).

Az utakat használók számára ez a három betű elég ahhoz, hogy el tudják képzelni mi fog következni. Rögtön két videót is megosztok Veletek, hogy duplázzuk az élvezetet. Itt felhívnám a figyelmet arra, hogy bizony láttam én már BMW-ben rendes embert is ülni. Valaki még?

Félelmetesen centizte a bringasávot, úgyhogy inkább nem előztem, így tanuja lehettem annak, hogy szegény bizony rokkant, mert hát mi másért állna be a rokihelyre. És milyen szépen beállt...
Figyelem, nem kétlem a rokkantságát. Bárki járhat ilyen rosszul, tudom, hogy nem minden rokkant Suzukival jár, a hangsúly itt azon van, ahogy viselkedett a bringasáv mellett, majd ahogyan félig rálógva hagyta a nem pici kocsiját.

Elég feszéjező érzés az, amikor az ember úgy teker, hogy a jobbján gurulgat kifelé éppen valaki. Csak egy kövérecske gáz és máris reppenek egyet. Az még kellemetlenebb, amikor valaki nem tudja normálisan vezetni az autóját és a szembesávból egyszercsak feléd indul meg.

Közismert tény, hogy gyereket csak 4 keréken lehet fuvarozni. Ha meg nincs parkoló hát megállunk az úton, úgyis széles, de azért jófejek vagyunk és a bringasávra nem állunk rá. Nahurrá! Komolyan azt várták, hogy a két álló kocsisor között fogok áttekerni, ahol bármelyik pillanatban kirohanhat egy gyerek?

 Március 12-17. meg minden más

Akkor kifogással kezdem rögtön. Egyszerű oka van annak, hogy nem frissülget a blog, mégpedig az, hogy otthonról dolgozom és csak heti 1x-2x járok be. Sajnos ennek a blog látja kárát, node ne csüggedjetek, azért viselkedni még mindig nem tud egy rakás ember és tekerni még mindig van időm néha-néha. Úgyhogy íme az utóbbi hetek termése ömlesztve.

Lassan elmúlik a tél így kerülnek le a rétegek. Melós teherben ülő úriembernek feltűnt, hogy nőszemély ül a bringán rögtön kacsintott is egyet felém. Kíváncsi vagyok hány pasi bringás mindennapjainak része ez a melegebb (:D) hétköznapokon...

Február 27. - Március 2.

Még élek! Csakhát leterített valami nyavaja, úgyhogy ez a hét teljesen kimaradt.

Március 5-9.

Hurrá itt a tavasz! Úgyahogy. De egyre több a bringás és sajnos egyre nagyobb koncentrációban találhatóak a kevésbé rutinosak és a szabályokat még jobban letojók.

Február 20 - 24.

Igazolva múltheti konklúzióm már rögtön hétfőn munka után kaptam egy adag tulkot a nyakamba.

Íme egyeske:

Elsőként egy forrófejű jegesember ért be a Bécsi utcában (30-as zóna, én 25). Mivel tudom, hogy az utca végén ott az áteresztő oszlop és az felfogja a népet nem nagyon sietek. A jeges a zebrától (sőt már az előtt) a hátsómra mászik, hiába jelzem neki, hogy ez nem túl szép dolog, ha egy hölgy nem ad rá előtte engedélyt, tojik rám. Az utca végén természetesen a sor végére érünk majd a taxi gurul egy sort még előttünk. Miután beáll a Hotel elé én a sáv közepén maradok, hisz a jobbon áll egy taxi kisbusz járó motorral, a fene se tudja mikor nyílik az ajtó, de utána már szedem is jobbra a kormányt a jeges gázfröccsel szépen mellém áll és elkezdi mondani a magáét. Én meg röhögök és integetek, hogy 'eztmostmégismiértkapom?'. Egy pillanatot se tartottam fel. Na jó, a taxis kisbusz mellett lehet fél másodpercet vesztett miattam. Meghát, ha ennyire siet miért áll le visítozni, mint egy ovis? Ja, tudom, mert nagyfiút játszani mindig van idő...

A munkáltatója felé jeleztem, hogy öntsenek egy kis jeget az úriember gatyájába mielőtt még komoly bajt okoz a megnyerő modorával, de eddig semmilyen válaszra nem méltattak. Mielőtt valaki nekemesik, hogy becsületes emberek munkahelyével játszom megjegyezném, hogy csak annyit kértem szóljanak neki, hogy nem nagyon férfias dolog több tonnával egy pár kilós, védtelen bringást zargatni. Ha méltóztatnak válaszolni kiteszem az én levelemet is.

Nade, itt nem lett vége hazautamnak. Pár száz méterrel lejjebb ebbe a kedveskébe ütköztem. Ha hamarabb érek ide, lehet, hogy szószerint megtörtént volna a dolog:

Ez lesz a harmadik specifikusan dokumentált hetem és kezd kialakulni egy jól észrevehető tendencia. Reggelente találkozom pár siető emberkével, de csak nagyon ritkán. Ugyanakkor délutánonként, hazafelémenet, minden egyes nap van egy őrült, aki kicsit túlzásbaviszi a tulokságot. A konklúzió nem meglepő, egy munkanap után az emberek teljesen megőrülnek.

Február 13 - 17.

Nézzük múlthéten, amikor jegesek voltak az utak és a hó is esegetett ki hogyan tudott viselkedni:

Taxisékkal kezdünk, akik a buszsávok után most a kerékpársávokra nyújtottak be igényt.